„Nem csak szórakoztat, tanít is”
Egy műfaj,
amit mindenki szeret
A diavetítés – egyesek szerint mára már elavult műfaj. De még azok is, akik ezt állítják, szívesen emlékeznek vissza saját gyermekkoruk vetítéssel töltött estéire.
Vajon miért akarják ettől az élménytől megfosztani saját gyermekeiket? Talán csak úgy vélik, nincs elég idejük leülni a gyermek mellé? Tény : egyszerűbb bekapcsolni a televíziót, videót . A vetítéshez idő kell, együtt kell lenni a kicsivel, fel kell neki olvasni . De éppen erre van a legnagyobb szüksége a gyermekeinknek!
A vetítés a kicsik mozija: a besötétített szoba falán megelevenedik egy mese! Izgalmas, hiszen kockáról kockára peregnek az események – de van idő feldogozni, megérteni az egyes történéseket, vagy megcsodálni a gyönyörű képeket. Meg lehet közben állni beszélgetni, kérdezhet a gyermek, akár vissza is lehet tekerni (és közben bátran lehet finom alma falatkákat eszegetni)
Pszichológusok szerint a kisgyermekek a lényeg kiemelésére csak akkor képesek, ha a hang és kép együtt és szakaszosan, pontosabban a saját ritmusukban éri őket. Éppen azt tudja a diavetítés nyújtani.
A képek alatt megjelenő rövidke szöveget már az olvasni éppen csak tanuló kisgyermek is szívesen betűzgeti – olvasni már tudók pedig büszkén vállalják maguk a felolvasást – így gyakorolják és megszeretik az olvasást. Ma ez sem elhanyagolható szempont!!
A diafilmek kultúránk kis gyöngyszemei.
A magyar és világirodalom legszebb klasszikus meséi, számos népmese, mondókák, gyermekversek és ifjúsági regények kerültek feldolgozásra, mind-mind klasszikusok tollából és neves grafikusművészek illusztrációival.
A diafilm ezért nem avul el.
És lássuk be, nekünk is szükségünk van néha egy kis megállásra…
