Személyiség és stílus

Személyiségünk meghatározó jelentőséggel bír az élet minden területén
A személyiség fejlődése és a nyelv a kezdetektől összefügg. Már egészen kicsi gyermekeknél is tapasztaljuk, hogy kedvenc, ezerszer hallott meséjüket újra és újra kérik, hallani akarják szüleik szájából, hiába tudják már maguk is betéve. Hallani akarják újra és újra, hiszen ez az a bizonyos "gyógyító szó", a szeretett személy hangjának, a szónak ereje, amely biztonságot nyújt, megnyugtat. Nem is kizárólag a kedves történet, hanem elsősorban a nyelv zenéje, a szülő hangja, a mesélés hogyanja miatt.
A gyermek személyiségfejlődése és stílusának kialakulása, fejlődése szempontjából a család, a gyereket körülvevő környezet, a későbbiekben az óvodai és az iskolai környezet nyelvhasználata meghatározó.
Személyiségfejlesztésre és nyelvművelésre kiváló alkalom adódik a mindennapokban is. Fontos a szülői példa, mintaadás, helyes, színes nyelvhasználat, választékos szókincs használata, nagyobb gyerekeknél irodalmi, esetleg erkölcsi értékű példák, példamondatok alkalmazása a feladatokban, a szókincsbővítésre kínálkozó alkalmak megragadása és kiaknázása. Sokat segíthet a különféle nyelvjárásokkal való megismerkedés, azok elfogadására való buzdítás is. Jó, ha a gyereknek lehetősége adódik különböző stílusokkal, stílusrétegekkel és azok nyelvhasználatával, szókincsével való megismerkedésre, hogy a későbbiekben a megfelelő módon nyilatkozhasson meg a megfelelő helyzetben. Ez azért is fontos, hogy a gyerekben tudatosuljon, hogy stílusát az adott szituációhoz, környezethez kell igazítania, adekvátnak lennie az esetleges félreértések elkerülése és az érvényesülés végett.
Fontos, hogy a gyerekek elé jó példát állítsunk, hiszen a nyelvhasználat művelésével, nagyobb szókincsválaszték biztosításával elkerülhető lehet az úgynevezett "farmer-nyelvi" stílus, az egyen stílus, egyformaság, leszűkülő szókincs továbbterjedése, mely manapság sajnálatos módon egyre nagyobb méreteket ölt.

Előző cikk Következő cikk